Az élet virága eredeti alakja egy fából származik. Egy fa növekszik, majd virágzik, és gyümölcsöt hoz. A gyümölcs, ha megérik, leesik a fáról. A gyümölcsben lévő ezernyi mag magában hordozza az eredeti fa képét.
A mag ábrázolja az első kört. Ahol természetesen nem áll meg az élet. Osztódik, tovább növekszik, gyarapodni akar. Egyre több és több sejt keletkezik, melyből végül kialakul az eredeti ötlet, mely minden apró sejtben megjelenik.
Az élet virágának geometriája fellelhető az összes teremtményben.
A körök kapcsolódásából kialakuló mintázat az élet virága. Ez egyszerű és érthető. A csoda ebben az egészben az, hogy az életfa minden vonala megegyezik az élet virága kapcsolódásaival, ezért a Kabbala életfa pontosan ráilleszkedik az élet virága mandalára. Nem kell átalakítanunk az eredeti ábrát, vagy eltorzítani azt. Pontosan illeszkednek egymásra.
A szakrális geometria természete abszolút határtalan, nincsenek véletlenek benne. Addig folytatja kibontakozását, míg az egész univerzum kibontakozik. Ott áll a létezés mögött. Ahhoz, hogy ezt képesek legyünk befogadni, meg kell győznünk racionális elménket a fellelhető „egy” szellemének létezéséről. Arról, hogy a folyamatnak se vége se hossza, hogy a világegyetem végtelen.
Mint látjuk, az élet virága mandala, és az életfa egymásra vetíthető. Tehát mindenben benne van a kezdet és a vég…
A férfi és nő egyesülésével valami új jön létre. Ha az élet gyümölcsén összekötjük a körök középpontját egyenes vonallal, metatron kocka alakzatot kapunk. Ez az alakzat a körülöttünk lévő energiamező része.
Az élet csodája lenyűgöző! Ugye milyen érdekes a világegyetem?
